Nézd meg a legszebb apák napi versek gyűjteményét, megható apák napi verseket, válaszd ki a kedvencedet és köszöntsd fel édesapádat apák napján!
Legszebb apák napi versek
Pákozdi Gabriella: Apa, miért…?
Apa, miért hull a hó?
Égi mezőn pitypang nyílik,
szélvész lánya,
virgonc pára,
dérszakállú tél szavára
bóbitáját fújja-rázza –
Ezért, ezért hull a hó.
Apa, miért esik eső?
Versenyt futnak mennybolt ívén
felhőifjak;
s hogy loholnak,
izzadtságuk licseg-locsog,
záporozva földön kopog –
Ezért, ezért esik eső.
Apa, miért süt a nap?
Földanyó tág udvarában
sok a vendég,
éhes népség,
nekik sül aranyszín-lángos,
tőlük lesz az ég világos –
ezért, ezért süt a nap.
Apa, és a szélvész lánya
mit csinál, míg nem jön tél?
Felhőifjak hova mennek,
ha a verseny véget ér?
És Földanyó, mikor pihen,
akkor van az éjszaka?
De mi van, ha fáj a keze
vagy üres az udvara?
Apa, hallod, mit kérdeztem?
Vagy már nem is figyelsz rám?
Kicsi manóm, majd folytatom,
de az másik mese már.
Legszebb apák napi vers #2.
Bágyi Bettina: Az én apukám…
Reggel mikor felébredek,
Játékosan reám nevet.
Két kezével csak nekem int,
Gyere Pannám bújj ide is.
S Apát látván az ágyban
Én szedem is apró lábam.
Tudom nála jó helyem lesz,
Erős karja menedék lesz.
Míg Anya a reggelit csinálja,
Apa velem játszik az ágyban!
Mosolyomtól arca ragyog,
Én ilyenkor boldog vagyok!
S ha munkába mész!
Én is megyek!
Nadrágodat nem eresztem!
S könnyes szemmel arra kérlek,
Apa maradj, ne menj még el!
Lehajolva engem ölelsz,
Megígéred, nagyon sietsz.
Az arcomat simogatod,
Könnyeimet felszárítod.
Apa int, mert mennie kell,
Most csak Anya az ki ölel!
De szívében vele vagyok,
Gondolatban kezét fogom!
S mikor leszáll az est,
Kispárnámra Te teszel le.
Betakargatsz, hogy ne fázzam
S ne lógjon ki csöpp lábam.
Későre jár, álmos vagyok
Mesédet már alig hallom.
Érzem azt, hogy engem nézel
Álmomba is Te kísérsz el.
Köszönöm, hogy vigyázol rám,
S hogy Te vagy az Én Apukám!
Velem leszel, míg csak élek,
Te vagy az Én példaképem.
Legszebb apák napi vers #3.
Virág nélkül állok én most, de nagyon szeretlek ám!
Nem hoztam virágot, sem finom csörögefánkot,
hoztam viszont nagy ölelést, szép szavakat, sok csínytevést.
Mert tudom, hogy te értékeled, nem csak azt, ha jó vagyok,
hanem azt is, hogyha naphosszat csak rosszalkodok.
Így köszöntelek édesapám, az apukák napján,
s arra kérlek én tégedet, hogy élj még velem soká, soká!
Boldog apák napját!
Legszebb apák napi vers #4.
Szabó Balázs: Apa
Édesanyából csupán egy van,
de Apából is csak egy lehet.
Figyeljünk rájuk sokkal jobban,
hisz nékik is kijár – ma is – az atyai tisztelet.
Ne feledd, ő volt, ki a bajban
dobott feléd mentő kötelet,
s míg mamád ringatott, ő gyárban
húzta az igát, ám arcod szeme előtt lebegett…
Vártad, hogy jöjjön és te gyorsan
bújtad batyuját… Mit rejteget?
Csüngtél nyakában az ajtóban,
midőn szívéhez szorította a csöppnyi fejedet.
Minden néked elmondott szóban
– ha néha térdére ültetett –
a mesékben ott volt valóban
a gyermeke iránt érzett, tiszta, néma szeretet.
Legszebb apák napi vers #5.
Drávicz Gyula: Édesapámnak
Akkor kezdődött hajdanán,
azon a bolondos éjszakán,
amikor meglátta arcomat,
s először hallhatta hangomat.
Azonnal tudtam, hogy büszke rám,
ahogyan azt mondta: kisbabám,
és mikor gyengéden felkapott,
két karja békét és hont adott.
Úgy tűnt, hogy burokban növök fel,
azt, hogy ő szóval vagy ököllel
hányszor is védett a gonosztól,
nem veti papírra golyóstoll.
Nem írja azt sem, hogy felnevelt,
megadva mindent, mi tőle telt,
gondosan vigyázta lépteim
utamnak síkjain, bércein.
Bánom, hogy mindezért, jó apám,
köszönet tán el sem hagyta szám,
nem tettem semmit, hogy többre vidd,
s én sosem óvtam még lépteid.
Egyszer majd én adom meg neked,
amit egy ember csak megtehet,
s téged fog védeni két karom,
miközben hangodat hallgatom.
És akkor rádöbbensz majd talán,
hogy ez pont olyan, mint hajdanán,
s lehet még büszkébben mondja szád,
én vagyok egykori kisbabád.
Legszebb apák napi vers #6.
Laczi Anikó: Apunak
Itt vagyok.
Kiért és miért talán nem értem még,
de szeretetből szeretetre teremtett az ég.
Lelkedben rejtőzik lelkem,
friss hóban fürösztve születtem,
ünnepelve a szerelmet,
mely régmúlt nyarakon,
örök bátorsággal
fűzte össze lelketek.
Arasznyi létem minden rezzenését
reád bízta az ég.
A mosolyod tart életben,
reményre hív a titkom, hogy öntudatlan is szeretlek.
Gyermeked vagyok,
apró, kedves szeretetcsomag,
önzetlen-önzőn
apa-fényedben rejtőzve.
Élet vagyok,
rád bízott
el nem múló titok, hogy
mától mindörökre a tied vagyok.
Legszebb apák napi vers #7.
Paár Gyöngyi: Tőled kaptam…
Te voltál, ki megteremtett,
gyerekből éretté nevelt.
Tanítottál sok dologra,
cipőt kötni, vagy hogy mennyit mutat az óra.
Bicikliztünk, nevettünk sokat,
kifulladásig játszottunk nagyokat.
Megmutattad milyen egy apát szeretni,
s hogy az értékeket sosem szabad feledni.
Tanultunk számokat, betűket,
kacagva néztük együtt a meccseket.
Beszélgettünk, viccelődtünk csak mi ketten,
megszűnt a világ s én csak rád figyeltem.
De a gyermek hamar felnőtté lett,
s már nem volt olyan szép az élet.
Véget ért a szép időszak,
belőled pedig elszállt a jóindulat.
Gyűltek a felhők taposva a gyönyörű napot,
ekkor csalódtam benned elég nagyot.
Tíz év adatott meg a jónak és szépnek,
bekövetkezett, mitől a gyerekek annyira félnek.
A kedves, drága, szeretett édesapa,
kire kislánya szívesen hasonlítana,
megszűnik létezni, egy idegen lép helyébe,
a szeretet elillan s félelmet hagy cserébe.
Tőled tanultam ezt is, mikor szörnnyé váltál,
ellenségednek s nem vérednek láttál.
Felöltötted a kegyetlenség sötét gúnyáját,
már nem viselted az apa oltalmazó palástját.
Megtanítottad a bizonytalanságot,
mely egy időben a tetőfokra hágott.
Azt is tudom hogy kell falat emelni,
ha nehéz a rosszat feledni.
Tudom mire képes a harag,
milyen mikor a kéz arcon csap.
A kéz, mely egykor biztonságot adott,
gyengéden, melegséggel simogatott.
Ezer, meg ezer vétket sorolhatnék,
de feledem a múltat, mely régóta bennem ég.
Nincs bosszúszomj, se harag lelkemben,
csak a várakozás kísér életemben.
Kislány vagyok mindörökké,
vágyakozással, mely egyszer átalakul örömmé.
Akkor szemben velem megállsz az út közepén,
nem lesz ott más, csak Te meg Én.
Majd összeborulunk némán, csendben,
felcsendül a közös zene szívünkben.
Vezényli a szeretet,
mikor újra egymásra talál apa s gyermek.
Büszkén húzom ki magam,
boldog leszek s nem ülök egyedül a magányban.
Elmondom majd mindenkinek, hogy TE VAGY AZ ÉDESAPÁM,
akkor fogok felnőni igazán!
Olvasd el ezeket az apák napi verseket is:
