Apák napján azokról az édesapákról is megemlékezünk, akik már nem lehetnek velünk, és nagyon hiányoznak. Ehhez válogattuk össze a legszebb hiányzol apa idézeteket, verseket, amiket elolvashatsz édesapád emlékére.
Hiányzol apa idézetek
Apu,
rád gondolni könnyű,
ezt megteszem minden nap.
A hiányod ami igazán fájdalmas,
és ez az, amit soha nem fogok megszokni.
Drága apukám
Sokszor furcsán néznek rám az emberek,
mert egy gyertyaszállal beszélgetek.
Nekik csak egy tárgy, de nekem már más,
hiszen a fájdalmamban ő lett a társ.
Egy kapcsod, mely összeköt Veled,
a földet és az eget.
Csak meggyújtom őt és várlak,
szívem szólit, s máris látlak!
Látom arcod és látom azt is,
ahogy a gyertyám fényével féltőn ölel át Téged.
Szólok Hozzád, bőlint a láng,
érzem, hogy Te voltál…
Saját nyelveden válaszoltál…
A gyertya meg csak egyre fogy,
s a szememből a könny csorog.
A torkom szorít, de még szólok:
hiányzol nagyon, ugye tudod!
A gyertya még válaszol,
egy utolsót bólint, majd kihuny…
Már csak halkan suttogom:
Álmodj szépet, hiányzol nagyon!
Szűcs Judit: Apai szív
Emlékszem, néha olyan hideg volt a kezem,
S Te akkor mindig szóltál:
– Gyere, ülj le ide mellém, s nyújtottad máris a kezedet.
Én pedig mosolyogva a tenyeredbe rejtettem két kis kezemet,
S Te az apai szívvel melengetted át, s vele együtt a kis lelkemet.
Most csak egy percre nyújtanám a kezemet,
Úgy fognám kezed, hogy a kezem melegét adnám Neked,
S raknám a Te kezedet az Én tenyerembe bele,
De Te nem vagy itt, csak annak szép emléke,
Így marad a szíved meleg mosolya örökre az Én szívemben.
Apa, hogyha hallasz!
Apa, hogyha hallasz,
Látod könnyes szemem.
Gyere vissza kérlek,
fogd meg mindkét kezem!
Nem hallom a hangod,
nem vársz, hogyha megyek.
S előttem csak akadályok,
dönthetetlen hegyek.
Kellene, hogy megmondanád
hol találom helyem!
Hogy gondoktól már többé
ne fájjon a fejem.
Fáj nagyon, hogy nem vagy,
a csönd is más volt veled.
Hidd el, hogyha látsz most,
szívem sosem feled!
S ha le tudsz jönni hozzám,
néha tedd meg kérlek…
csak egy-egy álmot kérek!
S értelmet nyer napon,
ha láthatnálak Téged!
Apa, hogyha hallasz,
látod, hogy kereslek,
tedd széppé az álmom,
és tudd, hogy szeretlek!
***
Csak nézek az égre, és Ő jut eszembe,
Ő és minden cselekedete!
Van egy dolog, amit tudok:
Vele lehetek, amikor csak akarok!
Csak annyi kell, hogy becsukom a szemem,
és Ő már fogja is a kezem!
Az álom véget ér, én egyedül vagyok,
de még mindig az Ő hangja az, amit hallok!
Újra könnyes szemmel nézek az ágre,
„Hiányzol” – ezt suttogotm halkan az égbe.
Ez a gyertya most érted égjen,
ki fent laksz már a magas égben.
Vigyázol ránk onnan fentről,
s lelkünkhöz szólsz a végtelenből…
A gyertya ég
könnyektől ázva,
lelekedre odafenn
angyalok vigyáznak!
Már nincsenek szavak
melyeket suttog a szád,
ma is lehajtott fejjel
emlékezek rád!
Horváth Krisztina Tina: Emlékvers apámnak
Apu, hol vagy?
Hol lehetsz?
Hiába kereslek…
Hiába kiáltom százszor a neved.
Te, aki mindig itt voltál,
Vigasztaltál, segítettél,
most valahová nagyon messzire mentél.
Apu, mondd,
csak egyszer mondd még hogy szeretsz.
Hogy nem fáj már semmi,
Hogy most már boldog lehetsz.
Elengednélek, ha tudnám hogy így van,
de úgy hiányzol, nem ölelsz már,
Ott fekszel a sírban
A hangod már a semmibe vész.
A szemed sem ragyog már rám…
Apu! Te elmentél s én itt maradtam árván.
Ha kívánhatnék valamit azt kérném csak neked,
Legyél boldog édesapám
S ne feledd, lányod örökké szeret..
***
Sírodhoz vezet utunk,
feledni téged sohasem tudunk.
Feledni téged sohasem lehet,
mert te magad voltál a jóság és a szeretet!
Elmentél tőlünk,
mint a lenyugvó nap,
de szívünkben élsz,
és örökké ott maradsz!
Siratod, akit szeretsz,
akit ezután soha nem feledsz…
Becsukod a szemed, s látod arcát,
ha csend van, hallod a hangját.
Vele álmodsz éjszakákon át,
s érzed, hogy odabent fáj.
Fáj, hogy elment,
nem maradt veled,
de tudod, örökké szeret!
Egy mese volt, egy pillanat
egy álom tán, mely megszakadt,
hogy volt egy kéz, mely ringatott,
és volt egy dal, mely altatott,
és volt egy szív, egy drága szív,
mely itt hagyott.
Csendben állok, emlékezem…,
Nem halt Ő meg, még mindig él – nekem…,
Messze ment, hol el nem érhetem,
Élete úgy múlt el, mint egy pillanat,
de emléke szívünkbe örökre megarad.
Emlékedre
Másképp lenne minden,
hogyha velünk lennék,
ha hozzánk szólnál, ha ránk nevetnél,
elvitted a fényt, a derűt, a meleget,
csak egyetlen fénysugarat hagytál,
az emlékedet.
Édesapám emlékére
Nem vársz már minket ragyogó szemekkel,
Nem örülsz már nekünk szerető szíveddel,
De hisszük, hogy égi otthonodban békére leltél,
hisz te a jónál is jobbat érdemeltél.
Kedves emléked szívünk őrzi,
s mindenért mi voltál örök hálám,
nyugodj békében drága édesapám!
Nézd meg ezeket is:
.
